A megbocsátás öröme

A múltbeli események miatt keletkező desztruktív, romboló gondolataink, nem fogják sem a világot, sem az életünket szebbé tenni. Épp az ellenkezőjét idézik elő: A csalódások tüzes parazsa, a harag és a düh, vagy egy féltékenységből és gyűlöletből kevert mentális - coctail, a szívünket megmérgezi, komorrá teszi. A gyűlölet szétmarja a személyiséget, elpusztítja az ember érzéket, ítélőképeségét. Mindenki elfordul azoktól, akik a szarkazmus szagát hordják magukban, vagyis gúnyosak, rosszindulatúak, szinte mások  húsba marnak a szavaik.

Ahogy egyszer két szerzetes vándorolt, odaértek egy folyóhoz. A folyó partján ült egy lány és így szólt hozzájuk: " Nem tudok úszni. Ha ti, méltóságos bölcsek átszeretnétek kelni a folyón, nagyon hálás lennék nektek, ha engem is átvinnétek rajta." Az egyik így felelt: "Gyere, mássz a hátamra." és mind a hárman együtt úszták át a folyót. A folyó túlsó oldalán a lány elbúcsúzott tőlük és a két szerzetes tovább állt. Hallgatva folytatták a vándorlást, ám az egyiket valami nyugtalanítani kezdte. "Mi baj barátom? Olyan mintha haragudnál", mondta a szerzetes, amely a lányt vitte a hátán. Erre azt mondja neki a másik: "Oh, te bolond, hogyan tudtad megengedni, hogy a lány kapcsolatot teremtsen veled? Mi szerzetesek vagyunk és visszahúzódva élünk." Erre a másik: " Ez igaz, én vittem át a lányt a folyón. De úgy látszik te még mindig cipeled őt."

A megbocsátás felszabadít. Felszabadít bennünket egy óriási tehertől, amelyet nem tudunk cipelni és nem is akarunk cipelni. Ki szeretne egy életen át a hátán problémákkal megtelt hátizsákot cipelni, ki szeretné, hogy a vállára régi konfliktusok és félelmek nehezedjenek? A megbocsátás meggyógyít és az életet könnyebbé teszi. A megbocsátás ajándék, melyet mindenki saját maga készít el.

A megbocsátás nem egyszeri cselekedet,

a megbocsátás egy magatartásforma.

                                      

                                                          Dr. Marthin Luther King

A megbocsátást meg lehet tanulni, gyakorolni kell, úgy mint a járást vagy az evést. Ha ez nem működik azonnal, tegyünk úgy, mintha sikerült volna. Ha többször is tudatosan megfogalmazzuk magunkban a bocsánatkérést és a gondolatainkat is a megbocsátás felé irányítjuk, sikerülni fog. Legtöbb esetben olyat élünk meg, amilyen gondolatokat és érzelmeket küldünk ki a világ felé. A világ hasonlít egy nagy tükörre, amely visszatükrözi azt, amit a szívünk mélyén érzünk és amit gondolunk.

Ha van bennünk elegendő együttérzés,

megnöveljük a boldogságot a világon.

Ha negatívan gondolkodunk, növeljük a szenvedést.

                                                            Köszönet és hála!

Zs.