Ádvent kellős közepén vagyunk, éppen Mikulás is tegnap este látogatott el sok házhoz és ajándékozta meg a gyerekeket. Gyönyörű gyerekkori emlékek fűződnek ehhez a kedves, öreg emberhez. Még ma is pontosan emlékszek mekkora izgalommal vártam az öcsémmel a december ötödikét, hogy este legyen, mert amikor beesteledik megcsengeti csengőjét az ajtónkban Mikulás. Mekkorát dobbant a szívem, amikor belépett az ajtón. Földigérő subában, fején ugyanolyan kucsma, kócos bajusz és szakál takarta az arcát, egyik kezében vessző pálcát tartott, a másikban egy zsákot. Megkérdezte, hogy tudok-e imádkozni, én meg odaálltam elébe és csak szavaltam a Miatyánkot meg az Üdvözlégyet. Megkérdezte a szüleimtől, hogy jó kislány vagyok-e, amire apu egy nagy igennel felet. Jóságos Mikulás, mennyire kedves voltál nekem... Nemcsak azért, mert minden évben megajándékozott az öcsémmel, hanem, mert olyan kedves volt és én éreztem mennyire jó szíve van neki. Almát, narancsot, fügét és csokoládét, meg süteményt kaptunk tőle. Emlékszek egyszer kaptam egy kirakó kockát, egyik oldalán Piroska és a farkas, másikon Hófehérke volt, aztán Jancsi és Juliska, ők voltak a kedvenceim. Mennyit játszottam azokkal a kockákkal... Másik évben "Ember ne mérgelődj" társasjátékot hozott a Mikulás. Téli estéken sokat játszottunk apu, anyu meg én. Felejthetetlen szép emlék. Azt hiszem 9 éves voltam, mikor rájöttem, hogy a jóságos Mikulás apu szülei voltak, egyszer mama, egyszer tata. Valahogy a suba szétnyílt és megismertem a mama ruháját. De azért később is örömmel vártam Mikulást, meg a fiaim is nagyon örültek a kedves öregnek. Most az unokáimat látogatja.
A vaníliás koszorú is hasonló emlékeket ébreszt bennem. A meghitt téli estéket a családommal, a rokonokkal. Énekeltünk mindenféle népdalokat, kártyáztunk, meséltek a felnőttek én pedig nyitott szívvel fogadtam be minden szót. Az illatos aprósütemények receptjeit anyukám füzetéből megőrzőm, megosztom itt a bloggon veletek. Biztos vagyok benne, sokan ismerik ezeket a recepteket, így vagy kicsit másképp.
Nektek, akik megsütitek ezt a sütit, vidám sütkérezést és mindenkinek boldog ádventet kívánok szeretettel!
Hozzávalók:
- 25 dkg puha vaj
- 12 dkg cukor
- 2 tojássárgája
- csipet sütőpor ( ki is maradhat)
- 2 kanál tejföl
- 1 vaníliás cukor
- 40 dkg liszt
- barackíz összeragasztani a tésztát
Díszítéshez:
1. A tojássárgát keverjük habosra a cukorral, vaníliás cukorral, adjuk hozzá a vajat és keverjük tovább. Hozzákeverjük a tejfölt, majd szitáljuk hozzá a lisztet és a sütőport. Gyúrjuk finom tésztává, ha szükséges adjunk hozzá tejfölt vagy lisztet. 15-20 percre tegyük hideg helyre.
2. A tésztát osszuk két felé, nyújtsuk ki vékonyra. Egyik felét szaggassuk ki, a másik felét lyukas középút kiszúróval szaggassuk. A lyukas közepűeket kenjük meg tojásfehérjével és szórjuk meg darabos dióval. A tepsiben sütőpapirosra rakjuk és 180 fokon 10 perc alatt világos színűre sütjük.
3. Mikor kihült, egy sima és egy diós lapot barackízzel összeragasztunk. Tegyük egy dobozba és másnap már fogyaszthatjuk is. Sokáig eláll (ha marad!).
Jó étvágyat!
Jó étvágyat!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen