Egyáltalán nem jutott eszembe, mi is lehet benne. Amint kinyitottam, Istenem, micsoda régi díszeket rejtegetett a belsejében! Már tizenöt éve csináltuk a fiammal őket a karácsonyfára. Gyúrtuk mind a ketten a sóstésztát!
Ő a széken térdelve gyúrta kis kezecskéivel, szemét lenemvéve a tésztáról. Közben énekeltük a "Mennyből az angyalt" és a "Kiskarácsonyt-Nagykarácsonyt" és addig ismételtük előről és előről az énekeket, amíg bele nem fáradtunk. Három éves volt... A "csudagyurmát" ügyesen ki is nyújthatta a fiam és aztán különböző formákat szúrtunk ki a tésztából. Amikor megszáradtak a díszek, egy részüket fehéren hagytuk, a többit közösen kifestettük. Nagyon örültünk az alkotásunknak, hiszen azokat a díszeket nem lehetett sehol sem megvásárolni, természetes anyagokból mi ketten kreáltuk. Micsoda élmény volt a közös alkotás mindkettőnk számára! Micsoda öröm...
Idén ismét a karácsonyfára kerülnek, tizenöt év után. Ajándékok díszítéséhez is veszek majd belőlük, szép kisérője lesz majd.
Tegnap újakat is kreáltunk. Unokámmal fogtunk hozzá a munkához nagy motiváció kíséretében. Átengedtem neki a tészta készítését, a nyújtást is. Végül is csak 4-5 darabot szúrtam ki a tésztából, a többit egyedül alkotta. Nagy örömmel dolgozott és én is örültem, hogy még egy élményben lehetett részem. Még száradnak, az elkövetkező napokban azonban majd biztos kiszínezi őket.
Így néznek ki:
A tészta:
- egy bögre só
- két bögre liszt
- egy bögre víz
Az igazi ajándék az átélt élmény szeretteinkkel, melyre szívesen gondolunk vissza. Ezek a "csupaszív" ajándékok, a valódi legszebb ajándékok.
Kellemes és békés karácsonyi ünnepeket!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen