Nyitott vagyok a szépre

Szívemmel, lelkemmel örülök, ha olyan barátokkal, ismerősökkel találkozok, kiket már több éve nem láttam. A szokásos "Hogy vagy?" kérdést mindig őszintén próbálom megválaszolni, hogy "Nagyon jó vagyok", ám a válaszom nem érdekli a legtöbbjüket, mert ők maguk felelnek a kérdésükre: "Látom jól vagy, mert jól meghíztál". Vagy: "Látom jó erőben vagy, jól megy sorod". Vagy: "Így meghíztál, jóságos ég"! Vagy: "Hogy te milyen kövér vagy, alig ismerek rád!"
Sajnos soka ember nem tudja elfogadni saját testét. Ezért értékelik, minősítik egymás testét, amit a média még inkább csak fokoz. Szerintük a kedvenc idol -énekes, színész, alakja a tökéletes, az a menő! Ezek az előítéletek nagyon rombolóak tudnak lenni. Belénk ivódnak. Elhisszük, hogy olyanok vagyunk, amilyenek leírnak, minősítenek bennünket és egy teljesen hamis "énképet" alkotunk magunkról.
Szoktam is mondani, hogy: Annyira értékelem és szeretem a testemet, nem látok rajta semmi hibát sem. Hiszen akkora köszönettel tartozok testemnek mindenért, amit értem tesz. A testem rengeteget dolgozik értem minden nap, ezért megérdemli a figyelmemet és szeretetemet. Soha nem hasonlítom magam másokhoz, mert nem vagyunk egyformák, mások az igényeink, mindenkinek más az életmódja.

A szakemberek azt állítják, a kisgyerek 15 és 18 hónapos kortól ismeri fel magát a tükörben.  Ettől a kortól kezdve nagy előszeretettel puszilják, nevetnek, örülnek a tükörképüknek. Három éves korukban szeretnek a tükör előtt állni, tetszik nekik amit ott látnak, szeretik a testüket. Könnyedséggel fogadják el amit látnak, grimaszkodnak, táncolnak a tükör előtt, szeretik magukat.
Idővel, amikor már a felnőttektől megtanulnak sablonok és normák szerint viselkedni, amikor kialakul a saját Ego, akkor megváltozik a viselkedés is. Akkor kezdődik a szégyenérzet, akkor kezdődik az önkritika, az önértékelés. Szokásá alakul az önkritika, az önértékelés, a kétségbeesés, a félelem. Ez csak akkor szünik meg, ha abbahagyjuk az ítélkezést, ha elhagyjuk az előítéleteket.

Amikor egy nagy tükör elé állunk, rögtön észre vegyük, mi az ami nem tetszik a testünkön. Túl kövér, túl sovány, túl puha, túl ráncos, formátlan stb. Rögtön a cellulitiszre koncentrálunk, a bőrünkön levő szeplőkre, a ráncokra stb.
Ha valaki azt mondja: szép vagy! Szinte automatikusan azt felejük: ugyan már, én nem vagyok szép. Az nem igaz, hogy szép vagyok. stb. Mindannyian szépek szeretnénk lenni, mégis mindig az ellenkezőjét állítjuk és hisszük magunkról. Ezzel nemcsak másokat győzünk meg arról, hogy nem vagyunk szépek, hanem saját magunkat is.
Mi vagyunk a saját legnagyobb kritikusunk! Ettől rosszkedvűek, szomorúak leszünk. Csúnyának lenni nem jó érzés, mégis azt akarjuk magunknak minden nap bebizonyítani.

Azoknak, akik nem szeretik elégé a testüket:
Ha visszavonulunk egy szobába, ahol nem zavar senki és semmi, üljünk vagy álljunk egy nagy tükör elé. Lehetőleg csak alsónemű legyen rajtunk, de legjobb meztelenül a tükör elé állni. Ne zavarjon senki és semmi. Csináljuk ma másképpen, mint ahogy megszoktuk. Nyugodtan lazítsuk el magunkat, vegyünk mély lélegzetet és hosszan lélegezzünk ki. Ma ne értékeljük, ne osztályozzuk magunkat. Figyeljünk a lélegzetünkre, figyeljük a bőrünket, a csuklóinkat. Érezni fogjuk az intimitásunk melegségét. Ez a mi testünk, amely annyi munkát elvégez. Minden nap, minden percben készen áll, hogy szolgáljon bennünket. Soha nem adja föl. Mindegy mennyire nem figyelünk rá, mindegy mennyire sebezzük, mindegy mennyire hajszoljuk, itt van, készen áll. A testünk gyönyörű. Nélküle nem tudtuk volna megélni a legcsodálatosabb dolgokat.
Egy pár percig ajándékozzuk meg testünket nagy odafigyeléssel és hálával, azért a sok fáradtságért, amit értünk tesz. Egy kis idő elteltével, figyeljünk testünk azon részére, amely a legjobban tetszik. Lehet a hajunk, az ajkunk, a vállunk, az egyik ujjunk, a nagy lábujjunk, a mellünk vagy a fenekünk. De az is lehet, hogy "csak" a köldökünk tetszik. Most arra összpontosítsuk a figyelmünket, ami legjobban tetszik és mondjuk el hangosan körülbelül így:
" Készen állok és nyitott vagyok elfogadni a testemet, mert az szép. Tudom, hogy a negatív gondolatok nem tartoznak hozzám, mert azok napról napra gyengébbé tesznek engem. Szeretem a testem és csodálom minden nap. Szép vagyok és kívánatos vagyok. Ez illik hozzám, ezt érdemlem meg.

Ha ezt több nap megismételjük, ha figyelemmel és szeretettel bánunk a testünkkel, akkor idővel mindig több szépet fedezünk fel rajta. A mi testünk gyönyörű. Testünk óriási munkát végez és minden nap szebb lesz, ha elegendő figyelmet és elismerést adunk neki. Csúnya test nem létezik, csak egy csúnya kép létezik az agyunkban. Soha ne mondjuk: Majd ha úgy nézek ki, mint....akkor boldog leszek. A patriarchális szemléletmód borzasztó káros a lányok önértékelésére, társadalmi nyomás hatására a lányok nagyon korán kezdenek el túlzott módon a külsejükkel foglalkozni. Nincsenek megelégedve a testükkel és más területeken is egyre kevésbé hisznek önmagukban.
Ismerjük fel, vegyük észre a testünk szépségét most. A belső szépség vonzza a külső szépséget. Ezzel a testünk is szebb lesz, így a kisugárzásunk is erősebb lesz.