A szív. Szeretet, szerelem, szenvedés szimbóluma.

A szív ereje
A tavasz és a jobb idők beköszöntésével óriásira nőtt az ajánlat a virágüzletekben. Még nindig javában tart a szebbnél szebb tulipánok kínálata, az árvácskák, a hortenziák, a szegfűk és sorolhatnám még a muskátlikat és a többi kerti virágokat. Minden évben újabb kiszerelésben, újabb dekoráció kiséretében díszelegnek a kirakatokban, az üzletek előtt a vágott és cserepes virágok.
Akármikor elhaladok egy virágüzlet előtt, megállok vagy lelassulok, bámulom a szemet és lelket gyönyörködtető virágkompozíciókat. A cserepes virágok már évek óta nem egymagukban várják a vevőt, hanem csodálatos dekorációk kíséretében. Nem kevésbé mutatósak a vágott virágok sem, hiszen olyan csodás csokrokat komponálnak a virágkötők, hogy azt sem tudja az ember melyket válssza.

Egyre kedveltebb a Vintage vagy a rusztikus stílus, nemcsak a lakberendezésben és a divatban, hanem a virágkötésben is. Kimeríthetetlen lehetőségek, kopott, kifakult színű felületek, a régi és moder, olcsó és egyszerű szimbiózisa.
Egyetlen dekó azonban évek óta sem változik. Az anyag talán más, de az alakja ősidők óta változatlan.A szív. Szeretet, szerelem, szenvedés szimbóluma.

Szeretet nélkül nincs élet, szeretet nélkül nem működik a világ. Mindenkinek szüksége van szeretere, vágyunk és vágyakozunk utána. Mert fáj a szív, ha nem kap szeretetet. De akkor is fáj, ha nem ad szeretetet. Az adás-kapás törvényén alapszik minden. Amennyit adok, annyit kapok vissza...
Nem értem akkor, hogyan is lehet a modern világ betegsége a szeretet hiány? Százszor is megfordul a gondolat a fejemben: amennyit adunk, annyit kapunk...Keveset kapunk? Vajon adunk-e eleget?...Odafigyelünk-e egymásra? Nemcsak akkor, amikor valami nagy, különös dolog történik, hanem a kicsi, nekünk jelentéktelen pillanatokon is...Nemcsak akkor kellene megölelni egymást, amikor elutazunk, vagy megérkezünk, vagy születésnap van. Miért nem ölelhetnénk meg szeretteinket minden reggel az ébredés után, vagy ebéd előtt vagy után? Vagy akkor, amikor úgy érezzük, hogy milyen jó, hogy itt van ő nekünk? Miért nem mondjuk ki hangossan is: szeretlek, mert itt vagy velem, szeretlek, mert szeretsz engem. Szeretlek, mert ENGEM szeretsz...
Valahol, vagy valakitől hallottam egyszer, hogy az embernek napi 14 -szeres ölelésre van szüksége, hogy egészséges legyen.
Lefekvés előtt hálát adok, hogy szeretve vagyok és hogy szeretek én is. Nagyon sok embert szeretek. Nagyon sok szeretetet kapok...Mosolygok. Jó érzés mosolyogni. Holnap ha felébredek, ismét szeretek és mosolygok. A mosoly és ölelés nem kerül semmibe. Nem is fáj. Adjunk belőle bőven szeretteinknek, barátainknak, hiszen abból mi is profitálunk. Visszakapjuk.

Köszönöm, hogy vagytok nekem kedveseim és kedves barátaim.

Jó éjszakát!